Alig pirkadt még, ezért inkább a buszpályaudvaron vártam meg, amíg kivilágosodik, szundítottam is egyet a hátizsákomra támaszkodva, a nem igazán kényelmes székek egyikén. Nyolc óra fele összeszedtem a holmimat, és betettem egy csomagmegőrzőbe, remélve, hogy csak nekem van hozzá kulcsom a pénzem ellenében, majd nekivágtam a városnak. Elég hamar világossá vált számomra, hogy túl sok látnivalóban nem lesz részem, így kiballagtam a kikötőbe. Vettem egy hamburgert, majd kiültem a mólóra és néztem a forgalmat. Igazán nagy hajók nem jártak a folyón, viszont számos remek kisebb hajót figyeltem meg. Irigykedve néztem a hamburgerem mellől a fedélzeten kiöltözve ebédelőket, ráadásul több helyen inas szolgált fel. 

Mialatt bámészkodtam, mellém telepedett a lépcsőre egy tizennyolc év körüli fiú, szintén hamburgert evett, nyilván ő is a közeli Mc Donald's - nál vetet. Unatkozhatott, mert megszólított. Eleinte a hajókról beszélgettünk, kiirigykedtük magunkat a milliomosok hajóit szemrevételezve, majd kérdeztem, mit csinál, hogy él. Kiderült, hogy még középiskolás, és a szüleivel lakik egy kertes házban, nem messze a kikötőtől. Van egy barátnője, Szandra, ő is 17 éves, egy iskolába járnak. Azután én is mondtam magamról pár szót, és amikor megtudta, hogy általában a buszon alszom, meg hogy alig van pénzem, nagyon kedvesen meghívott, aludjak a szülei házában, elférek a szobájában egy éjszakára. Rövid habozás után igent mondtam, hiszen a buszpályaudvaron alvásnál pedig a meghívás mégis csak kellemesebbnek ígérkezett. Elsétáltunk hozzájuk, 6 óra lett, mire odaértünk. A szülei kedvesen fogadtak, adtak vacsorát, közben persze el kellett mondanom útitervemet. Az este hátralevő részét a családdal a TV előtt töltöttem, ők nyilván minden este ezt csinálják. Én biztos meghibbannék ettől, de hát ez az ő dolguk. 10 óra után lefeküdtünk, nekem újdonsült barátom, Béla szobájában ágyaztak meg, a kanapén. 

A sötétben elalvás előtt még beszélgettünk az utamról, és valahogy megemlítettem, hogy miféle történeteket gyűjtök az éjszakai busz útjaim során. Béla egészen felvillanyozódott, a koncertes történetet töviről hegyire el is kellett mesélnem neki, minden részlet érdekelte. Rövidesen kiderült, hogy miért. Elmondta, hogy mind az ő, mind a barátnője szülei igen kedves, de igen puritán emberek, régimódi erkölcsi felfogással. Azt el sem tudják képzelni, hogy ők Szandrával 17 évesen nemi életet szeretnének élni. Pedig élnek, csak persze meglehetősen viszontagságos módon, hiszen nemigen tudnak hova menni, ezért még a popkoncert is elképzelhető kapcsolattartási hellyé vált a számukra. Béla kijelentette, hogy viszonzásképpen, ha érdekel, szívesen elmondja, az ő eddigi legizgalmasabb kalandját Szandrával. Mivel Bélát sem akartam megbántani, és álmos sem voltam, szívesen meghallgattam történetét. 

- Tudod, Szandra nagyon helyes lány, és tulajdonképpen a szülei is rendes emberek, csak rettenetesen aggódnak Szandra erkölcseiért, ami alatt szerintem a szüzességét értik, csak túl prűdek ahhoz, hogy ilyesmit ki is mondjanak. Nem is sejtik, hogy amiért ennyire aggódnak, az már hónapok óta a múlté. Gyakran vagyok náluk, mert őt elég nehezen engedik el, jobban szeretik, ha én megyek, mintha ő jönne át hozzánk. Pár hete történt, amikor egy késő délutánon négyesben beszélgettünk a szüleivel, bekapcsolták a TV - t, hogy megnézzék egy folytatásos sorozat következő epizódját. Mi Szandrával arra hivatkozással, hogy inkább a sportközvetítést néznénk az ő szobájában levő készüléken, átvonultunk a szomszédos "gyerekszobába". Az ajtót csak félig húztuk be magunk után, mert tapasztalatból tudjuk, hogyha teljesen becsuknánk, valamilyen ürüggyel tízpercenként ránk nyitnának. 

Leültünk a díványra a TV elé, ahova az ő szobájukból szerencsére nem lehetett odalátni. Persze csak félszemmel néztük a focimeccset, mert rövidesen elkezdtünk csókolózni. Szandra hamarosan átdugta a nyelvét a számba, én pedig átöleltem, magamhoz húztam, és benyúlva a blúza alá, a mellbimbóját kezdtem dörzsölgetni, mert tudtam, hogy ezt nagyon szereti. Most is hálásan felsóhajtott, én pedig tovább simogattam hegyes kis melleit. Persze vigyáznunk kellett, hogy ne csapjunk zajt, ezért mind a ketten igen halkak voltunk. Egy idő után Szandra lehúzta a cipzárt a farmeromon, és elővette a farkam. A legjobbkor tette, mert alaposan lehetett tartani tőle, hogy rövidesen kárt tesz a nadrágomban. Gyöngéden az ajkai közé fogta, és óvatosan fel - le mozgatta a száját. Csodálatos volt! Amikor ehhez még a kezével is besegített, azt hittem, menten elélvezek. Tulajdonképpen szerettem volna, de mivel ilyent még sosem csináltunk, nem tudtam, Szandra mit szólna hozzá, így inkább finoman eltoltam őt magamtól, és lehúztam az ő nadrágján is a cipzárt. Ekkorra már mind a ketten annyira bevadultunk, hogy azzal sem törődtünk, mi történne, ha hirtelen átjönnének a szülei, bár az is igaz, hogy ez éppen a félig nyitott ajtó és az izgalmas sorozat miatt nem volt túl valószínű. 

Lehúztam a farmerját és a bugyiját a bokájáig, majd eléje térdeltem. A hüvelykujjammal megkerestem a csiklóját és közben tapasztaltam, hogy egész nemi szerve csupa nedv. Amint gyöngéden ingereltem, lihegni kezdett, kénytelen voltam egy hosszú csókkal elhallgattatni. Szerencsére a szüleinél is, meg nálunk is elég hangosan szólt a tévé, így kevésbé hallhattak bennünket. Halkan megkérdeztem Szandrától, hogy képes - e csendben csinálni mindent. Egy bólintás és egy szenvedélyes csók volt a válasza, így némán felállítottam, megfordítottam, előre hajtottam felső testét, így tenyerével rá tudott támaszkodni a díványra. Én is letoltam a nadrágomat, és hátulról könnyedén sikerült belé hatolnom. Ez ha lehet, még az előzőnél is csodálatosabb volt. Szandra csak egész halkan lihegett, én is igyekeztem csöndben dolgozni. Előrehajoltam, és egyik kezemmel a mellét simogattam, a másikkal a csiklóját. Az eredmény nem váratott sokáig magára, Szandra nagy erőfeszítés árán bár, de szinte csöndben összerázkódva elélvezett. Éreztem, hogy én sem bírom már sokáig, viszont nem akartam, hogy teherbe essen (ugyanis félt fogamzásgátlót íratni magának, nehogy megtalálja a mamája) ezért még idejében kiszálltam. Szandra nyilván látta az arcomon, hogy még két másodperc és mindent beterítek, és felkapta az első keze ügyébe kerülő tárgyat, ami a sors iróniájaként a biológia könyve volt. Gyorsan kinyitotta, kezével megragadva és odairányítva nemi szervemet. Ez az utolsó pillanatban történt, mert már lövelltem is. Az egész oldal tele lett. Ebben a pillanatban meghallottuk odaátról Szandra mamájának hangját, aki az iránt érdeklődött, mit csinálunk odabent. Szandra gyorsan összecsapta a könyvet és miközben már fel is húzta a nadrágját, aránylag nyugodtan válaszolt: 

- Semmi különöset, csak untuk a televíziót, és belekukkantottunk a biológia könyvembe. A mamáját megnyugtatta ugyan a válasz, hanem az a néhány lap, ami az említett oldal környékén volt, reménytelenül összeragadt a könyvében, aligha lesznek valaha is szétválaszthatóak. 

Miután befejezte a történetet, mind a ketten nyugovóra tértünk.