Valaha, az emlékek homályába vesző időkben, én is voltam fiatal. Nekem is felállt a farkam, ha kellett, ha nem. Ma már inkább csak kellene. No de félre a panasszal, búval, adózzunk a daliás idők emlékének. 

Egyik, talán legemlékezetesebb szerelmi élményem a második volt. Javában dúlt a nyár de zsebemben pénz helyett csupán frissen szerzett technikusi oklevelem lapult. Ezért ahogy lehetett elmentem dolgozni, úgy gondoltam, hogy első fizetésemből futja majd egy rövid utószezoni nyaralásra. Egy nagy tervező intézethez vezetett a sors (vagy a szocializmus káderpolitikája), ahol nem nagyon tudtak velem mit kezdeni. 

Napokig - ha nem keresztrejtvényt fejtettem - a régi épületekből összevágott irodaház zegzugait jártam be, volt iskolatársakat keresve. Az egyik reggelen, éppen a büfében zsákmányolt sóskifliket pusztítottam, némi zacskós kakaóval, amikor is bejött a nyári lány. Szó nélkül. Magával vonszolt egy létrát, majd felmászott rá, valamit keresve a felső polcokon. Elég blazírt pofa vagyok, de erre letettem az utolsó kifli csücsköt a kezemből. Ugyanis volt rajta bugyi. A piros, övméretet alig meghaladó miniszoknya ezt nem tette kérdésessé. Kicsit illegette a popsiját, majd leszállva a létráról, azt szó nélkül kivonszolta. 

Úgy gondolom ezúttal okkal állt fel. 

A nyári lány vékony volt és szeplős. Mérhetetlenül. De nagyon jól ment rövidre vágott izzó vörös hajához és piciny melleihez. Az a fajta volt, aki állandóan nyüzsög, tesz-vesz, és ha megállásra kényszerítik belehal mint a cápa. Nem kényszerítették. Időnként beviharzott a szobába, ahol én asztalomnál ülve végeztem a semmit, csinált valami fontosat, majd kiviharzott. Most éppen a két viharzás között, derékig hajolva csinálta a fontosat. Persze pont felém hajolva. 

Az akkori csúcsdivat a twisztpulóver hordását írta elő a magára valamit is adók számára. Hát rajta nem volt melltartó. A twisztpulóver ezt nem tette kérdésessé. Piciny melleit hosszasan szemlélhettem, mert sokáig tartott a fontos tevékenység. De nem tudta egyedül befejezni. Fel-nézett, és látván, hogy mereven bámulom merev bimbóit, mosolyogva megkérdezte, hogy segítek-e? 

Segítettem. Miközben a fontos dolog felét már én csináltam, nem hagytam fel a bimbóbámulással. Mert a beláthatásra továbbra is vigyázott. 

Nagy sokára befejeztük a közös fontoskodást, megkérdezte: 

- Tetszik? 

- Igen! - válaszoltam, és ennyiben is maradtunk. 

Közben persze kiviharzott. Én meg ott maradtam merev farkammal egy társaságban. 

Délután az irattár polcai között kutakodtam, amikor is a polcok vége felől felém viharzott a nyári lány. Az illendőség határain belül lefékezett. Nekem már állt. A farmer ezt nem tette kérdésessé. Kicsit nézegette, majd közölte, hogy neki is tetszik. 

Némi - számára szokatlan - bizonytalankodás után a nyakamba ugrott. Kis híján felborított. Helyzetünk stabilizálását meg sem várva, vadul csókolództunk. 

Kezem felsiklott a twisztpulóver alá, és rásimult a mellére. Bimbói szokás szerint mereven élték életüket. Ujjaim kedves játékszerre leltek. Átkarolván megmarkoltam a popsiját, tenyeremet a bugyi alá csúsztatva. 

Miközben én a nyári lány testének markolászásával voltam elfoglalva, Ő igen praktikus gondolkodásmódról téve tanúbizonyságot, megszabadult pulóverétől és szoknyájától. Egy szál bugyiba öltözve simult karjaimba, és folytatta a kíméletlen csókolódzást. Én kezdtem kényelmetlenül érezni magam, a rajtam lévő sok ruha miatt, de a rajtam csüngő lánytól nem tudtam levetkőzni. 

- Vedd le a bugyid! - utasítottam, majd elkezdtem lehámozni magamról a farmeremet, ami elég nehezen ment, mert a farkam beledagadt. Ő hamar végzett, és elém tárult hatalmas vörös bozontja. Úgy elálmélkodtam, hogy még a gatyahúzogatással is felhagytam. Ezúttal a punciját bámultam mereven. Nem vette rossznéven, de a fent említett praktikus gondolkodásmód következtében, Ő folytatta nadrágom lecibálását. 

Farkam kiszabadulása egy pillanatra megállásra késztette, ezúttal rajta volt a bámulás sora. Azért valahogy az ing is lekerült rólam, és a rajtam maradt egy pár zokni nem tudta elvonni figyelmét merev farkamról. Igen kritikus volt a helyzet, sehogy sem tudtuk összehozni, hogy nézzük is egymást, és fogdossuk is. Végül is a tapintás lett a nyertes. Vad ölelkezés közepette csókoltuk egymást, ahol értük. Időnként azért egy-egy pillantást vethettem forradalmi színű puncijára, amitől nem állt kevésbé mereven a farkam. Ő éppen belekapaszkodott, és lelkesen szorította. A finomkodást félretéve, én is megmarkoltam a pináját, néhány ujjammal felnyúlva benne. Egy darabig kézimunkáztunk. 

- Dugd be! - az ötlet kedvemre való volt, de gyakorlatlanságom miatt tanácstalanná váltam. 

- Hogy csináljuk? Végül is, némi tanakodás után előrehajolva a polcokba kapaszkodott, én pedig hátulról megdugtam. Isteni volt a kerek popsitól övezett punci látványa. A nyiladozó szeméremajkakat övező vörös szőrzet nagyon izgatóan hatott. Így aztán nem volt gond farkam keménységével. Amikor csupasz makkom megérintette a puncit, a leányka megrándult, és hátranyomva seggét, szinte ráhúzta a pináját a faszomra. Miközben én erőteljes lökésekkel jártam a pináját, ő sem tétlenkedett. A lökések ritmusához igazítva járatta punciját. 

Nagyon jól éreztem magam a langyos, nedves és barátságos punciban. Az adott szituációban úgy tűnt, a leányka apró nyögdécseléseit sem a benne járó farkam miatti kétségbeesés okozta. Ő nyögdécselt, én lihegve markolásztam a seggét, és közben basztunk. Rendesen. A szexológusok nem lettek volna elégedettek az első szeretkezésünkkel, mert igen rövidre sikerült. Mindketten mindent beleadtunk, így aztán nem csoda, hogy igen hamar elélveztünk. Bár ezúttal nem figyeltem rá, mégis egyszerre jutottunk az önkívületi csúcsra. Én gyors lövellésekkel spricceltem ondómat a pinájába, miközben ő hosszasan élvezett. Annyira jó volt, hogy nem volt kedvem kihúzni kókadó farkam a punciból. Nem bánta. 

Apró csókokkal, simogatásokkal próbáltunk egymásban életet kelteni, miközben a farkam továbbra is a punciban tanyázott. Aztán valahogy mégis csak kicsúszott. Bánatunkban összeölelkeztünk, és csókolództunk. Elmondtam, hogy milyen gyönyörű, és milyen nagyszerű volt, ő pedig a farkamat dicsérte. Addig-addig hízelegtünk egymásnak, míg azt nem vettük észre, hogy újból dugunk. Egy kicsit lecsillapodva az első szeretkezés mámorából, körülnéztünk, és aki keres, az talál! Egy szortírozó asztal lett következő kefélésünk helye. A leányka fölfeküdt az asztalra és felhúzott, szétnyitott combokkal kínálta magát. Egy ideig lenyűgözve bámultam a gyönyörű puncit. 

A vékony, izmos test vénuszdombját hihetetlenül vörös, dús szőr borította. A kagylósodó nagyajkak éppen hogy kibújtak a bozontból. A látvány izgató hatását tovább növelte, hogy széthúzta a punciját, és az eddig csak sejlő csikló teljes pompájával került szemeim elé. Kellő szexuális műveltség hiányában, csak bámultam, majd belevágtam a farkamat a pinába. Most már nem siettem el a dolgot. Váltakozva hosszú majd gyors lökésekkel jártam a punciban. A leányka hol a lábaival, hol a karjaival, hol mindkettővel átölelve húzott magába. Ha már nagyon közelinek éreztem a csúcsot, visszafogtam magam és egy kis pihenés után folytatódott a szex. Természetesen a farkam ilyenkor is a pinában maradt, csak leálltam a lökésekkel. Most már szerét ejtettük annak is, hogy beszélgessünk dugás közben. A felfelé ívelés közben mindig megkérdeztem, hogy elmenjek-e? Általában az volt a válasz, hogy hová sietsz? Aztán megjött a rövid válasz is: 

- Igen! 

Az eddigi taktikázással végeztem, és hosszú erőteljes lökésekkel jártam punciját, miközben a seggét markolásztam. Ő sem volt rest, és beizzította pináját. Robbanásszerű elélvezés lett a vége. Fáradtan borultam a testére, és még igen sokáig vendégszerető puncijában maradtam. Aznap nem szeretkeztünk többet, de ezt követően minden alkalmat megragadtunk arra, hogy összepuncizzam a farkam. 

Ő is kívánta az ondómat. 

Néhány hét múlva geodéziai munkára küldtek. Majd két hétig távol voltam. Igen hiányzott a puncija. 

Mire visszajöttem lejárt a nyári lánysága. Hiába kérdezgettem, senki sem tudta, hol lakik. 

Azokban az időkben a személyzeti osztály az ilyen adatokat a szocializmus védelme érdekében nem adta ki. 

Soha többet nem láttam. Bánatomban majdnem beléptem a KISZ-be. 

A KISZ titkár ugyanis egy vörös, szeplős lány volt. Szerencsémre sokkal kövérebb.