Sauville… a legvarázslatosabb férfi, akivel életemben találkoztam, a férfiasság minden pórusából áramlott. Egészen meglepő módon találkoztunk a piacon; ő igazi úriember volt, mikor véletlenül nekem ütközött, amitől bevásárlókosaramból a gyümölcs szanaszét szóródott.

 

Ő pedig ahelyett, hogy átnézett volna rajtam és elzavar, mint valami szolgálót, nekiállt segíteni és az utolsó almáig mindent visszatett a kosárba. Néztem, hogy kezével minden egyes darabról lesöpri az utca porát, majd óvatosan a kosárba helyezi. Mikor pillantásom találkozott az övével, ő sugárzóan elmosolyodott én pedig ostoba módon csapdába estem. Szeme, francia akcentusa, karizmatikus egyénisége, végül pedig az a mód, ahogy másokat meg tudott győzni, teljesen levett a lábamról.

 

 

Így aztán nem meglepő, hogy mindössze három hét múltán találkoztunk Mrs. Cooper panziójában. Ő előre kifizette a mocskos szoba díját egy teljes délutánra. Hetente egy alkalommal találkoztam francia szeretőmmel, hetente egyszer érezhettem a minden képzeletemet felülmúló vágyat és kéjt, mindezért pedig kilenc shillinget kaptam.

 

Minden alkalommal, mikor megérkezett, először bort töltött nekem, de még mielőtt belekortyolhattam volna, a ruháimat kezdte lehámozni rólam, csábító lassúsággal, közben édes szavakat suttogott.

 

 

– Oly gyönyörű vagy, bőröd sima és selymes, egy életen át simogatnám. – Aztán egy hirtelen hullám tört rá, szeme elsötétült, ajkait összepréselte, érintése keménnyé vált, szorosan fonta körém ujjait, karjaival leszorított, míg végül meztelenül és reszketve feküdtem az ölében.

 

Az első alkalommal úgy elverte a fenekem, hogy hangosan sikoltoztam, ő azonban keményen szorította kezét a számra.

 

– Ccssstttt – mondta – hisz ez igazából nem is fáj, inkább csak meg vagy döbbenve, semmi több. – Megismerhettem tenyeréből a veríték sós ízét. Oly végtelenül erőtlennek éreztem magam szorításában, viszont elképesztően izgatottnak. Percek múltán tenyere ismét lecsapott meztelen faromra, és most már nem sikoltoztam, csupán az arcom rándult kissé, de néhány pillanattal később már cirógatott, oly gyengéden simított végig kezével meztelen fenekem hajlatán.

 

– Szegény kislány – mondta közben. – Milyen piros, szinte ég. – Időnként lehajolt és csókolgatta, harapdálta a farpofáimat. Éreztem, hogy érintésétől megkönnyebbülök, jólesik érezni ujjait, amint gyengéden, ritmikusan, kutatóan futnak végig rajtam. Kezével tovább babusgatott, aztán ujja gyengéden belém hatolt, én pedig sóhajban törtem ki.

 

 

– Érzed ezt? – kérdezte erre.

– Ó, igen – azzal hátam enyhe ívben feszült meg, ahogy előbb egyik, majd másik ujja is belémhatolt. Sauville hallotta, hogy egyre hangosabban, zihálva lélegzek.

– Rossz kislány vagy, Lizzie! – Ezt egy kemény csapás követte, olyan hangos volt, mint a mennydörgés. Rémülten akartam felugrani, Sauville azonban éber volt, erősen megragadott és visszanyomott az ölébe, hajam a lábszáraira omlott, kezem a padlót érte.

 

– Ne mozdulj, kicsikém, már nem tart sokáig.

Tudtam, hogy nem leszek engedetlen, de azért időnként a hirtelen éles ütlegektől megrándult a testem. Tíz, de lehet, hogy tizenkét ütés csattant élesen meztelen fenekemen… nem tudtam számolással követni.

 

Próbáltam sírásomat visszafojtani, ám az éles sajgás néha áttört izgalmaimon és néhány könnycseppet ejtettem. Ha észrevette titokban ejtett könnyeimet, így pirongatott.

 

– Nem könnyezhetsz, Lizzie, mert rossz, gonosz kislány vagy, és meg kell, hogy fegyelmezzelek. – Csak egyszer engedtem szabad folyást zokogásomnak, mikor ujjával a végbelem körül masszírozott, majd egyre mélyebben és mélyebben hatolt belém. Először teljesen ledöbbentem, aztán kéjesen nyögtem fel. Tiltott gyümölcs volt ez és oly szenzációs.

 

– Még! – kérleltem őt azt remélve, elvisz minden határon túl.

 

Elképzeltem, ahogy ott helyben belém hatol, lassan törve utat magának. Erre mérgesen vett elő egy hosszú, lapos farudat, mely a főrészeléstől érdes volt. Ezúttal kivételes brutalitással ütlegelte a fenekem.

 

– Ez most egészen különleges büntetés, Lizzie – jelentette ki. – Oly gonoszul romlott voltál. – De ahogy ott feküdtem az ölében, éreztem, milyen keményen áll neki. Sikerült kiszabadítanom a karomat és megragadtam, ő pedig hangosan nyögött fel, mint egy sebzett vad.

Így esdekeltem:

 

 

– Tégy magadévá így, kérlek! – De ügyet sem vetett könyörgésemre.

Később, mikor egy szálkát húzott ki belőlem, mely a farúdból származott, amivel ütlegelt, őszintén döbbentnek tűnt annak láttán, amit velem tett és gyengéden csókolgatott.

 

 

 

Ám mielőtt távozott, tekintete ismét elsötétült. Teljesen felöltözve az ágyra taszított, feltolta a szoknyámat, aztán az alsószoknyáim között kaparászva kereste meztelen húsomat. Mikor rálelt, bőségesen halmozott el újabb seggrepacsival, eközben egyre azt kérdezte, megtanultam-e a leckét.

 

– Igen, igen, most már jó kislány leszek – biztosítottam őt. Erre kigombolta ruháját, szerszáma ismét keményen állt.

– Vedd be, Lizzie! – azzal a számba nyomta és úgy élvezett el. – Nyeld le, Lizzie, nyeld csak! – parancsolta.

 

Útban hazafelé a markomban éreztem a shillingeket és elgondolkodtam Sauville felől. Sauville, noha erkölcstelen, mégis hatalma volt fölöttem. Mondhattam-e, hogy utálom a seggrepacsit, ahogy fegyelmez engem? Dehogy, sőt, néha úgy éreztem, meg is érdemlem. Tetszett minden, amit velem művelt, de lehet, hogy ez nem helyes. De azt is tudtam, szeret engem, ebben biztos voltam.

 

Néhanapján, mikor befejezte fegyelmezésemet, gyengéden szeretett. Lefektetett, megcsókolta minden porcikámat és biztosított afelől, hogy most már jó kislány vagyok és megérdemeltem, ahogy bánt velem. Ott álltunk egymás előtt, ő mezítelenül, álló hímtaggal, melyet gyengéden dörgölt a hasamnak. Csókolgatott, nyelve összefonódott az enyémmel, alsó ajkamat harapdálta. Aztán szelíden nyomta le vállam, míg a szám egy vonalba került péniszével és teljesen természetesnek tűnt, hogy a számba veszem azt, gyengéden nyaldosom, simogatom és hallgatom elégedett sóhaját. Aztán ahogy légzése gyorsult, kihúzta hímtagját a számból, átkarolt, majd megfordított, én pedig két kézzel az ágy szélére támaszkodtam. Ott álltam, lehajolva és kitárulkozva előtte, ő pedig figyelmesen nézett. Ismét végigfuttatta ujjait a vörös nyomokon a derekamon és faromon, mintha mindez új lenne számára. Én megborzongtam a fájdalomtól és várakozástól, reszkettem, alig vártam, hogy belém hatoljon.

 

Végül aztán mélyen belém nyomta, amitől előre dőltem, eközben reszelős nyögés tört fel torkából. Ujjaival a hajamba túrt, fejemet keményen hátrarántotta, mintha gyeplőt tartana kezében és lovagolna rajtam. Döfködött, lökdösött egyre keményebben, míg úgy éreztem, térdeim összecsuklanak alattam. Most egyik kezével elengedte a hajamat, ujjait combjaim közé csúsztatta, megtalálta a nyílást, belém nyomta azokat és dörzsölgetett, morzsolgatott. Azután mindkét kezét előre nyújtva ragadta meg melleimet, a bimbóimat húzkodta. Mielőtt a csúcsra ért volna, gyorsan kihúzta hímtagját, megfordított és az ágyra fektetett. Lovaglóülésben ereszkedett fölém, két karomat felemelve erővel szorította azokat az ágyra, majd keményen hatolt belém ismét. Szemét szorosan lehunyta, az enyém azonban tágra nyílt, így láttam arcát, melyre rá volt írva, mennyire kellek neki, mennyire szeret engem, és én tudtam, meg fogja kérni a kezem.