A termékenység vidám ünnepén, a szentélyhez vezeto parkbeli úton fedeztem fel oket, a nagy hímtag jelkép hordozói között. A hímtag papírmaséból készült, vagy öt méter hosszú volt, átméroje majd méter lehetett. Ok a bal oldalán haladtak, középen. Ugyanolyan apró, rugózó léptekkel mentek, mint a jelképet hordozó többi no. A jelkép lépteik ütemére ringott a vállukon, kezükkel nem illették, válluk tartotta csupán. Kezüket összefonták mellük alatt - kimonójuk ujja kissé felcsúszott -, jobbjukban a nagy jelkép kicsinyített mását szorongatták. A kicsinyített más éppen akkora volt, mint valami valóságos felmerevedett hímtag. Viaszból csinálták, pontosan utánozta az igazi hímtag alakját, színe sem különbözött az igazi hímtag színétol, végébol azonban kanóc állt ki - a ceremónia végén, a szentély oltárkövére ragasztva meggyújtják majd, áldozati gyertyaként.
A két no hasonló bordó színu kimonót viselt, akárcsak a többi. A hajukat is úgy fésülték, mint a többiek. Szemükbol azonban ingerkedo szikrák röpdöstek, s mosolygós arcuk kirítt a meghitten ájtatos, megtermékenyülésért imádkozó arcok tömkelegébol. Amelyik hátul jött, bal kezének ujjait belefuzte társnoje kimonóövébe.
Mutatós nok voltak. Rajtuk felejtettem a tekintetem.
A menet két oldalán nyüzsgött a bámész tömeg.
Amerikai turisták fényképezogépeket kattogtattak. Fel-le szaladgáltak a termékenység-ünnepi menet útja mentén.
Sodródtam az emberekkel, kísértem a menetet. A két not figyeltem. Elobb a hátul lépkedo pillantását kaptam el. Sejtelmesen mosolygott, szemöldöke alig észrevehetoen megmoccant. Társnoje - ugyancsak alig észrevehetoen - hunyorított is.
A szentély elott vártam oket.
Sokára kerültek elo, tétova pillantással körülnéztek. A tömeg oszladozott már.
Hozzájuk siettem.
Úgy üdvözöltek, mint ismerost. A menetben hátul haladó no arra invitált, fogyasszam el velük szerény uzsonnájukat. Kicsit félrebillentette fejét, mosolyogva fuzte hozzá.
- Ha nincs ellenére két Cseresznyevirággal étkezni...
Észbe kaptam, megmondtam a nevem, kicsoda, micsoda vagyok, s megköszöntem a meghívást. Ismerosen mozogtak a parkban.
Félreeso zugba vezettek. Út közben szorosan az oldalamon lépkedtek. Szorosabban, mint illo lett volna. Ingerelt a közelségük, hirtelen mozdulattal közelebb vontam oket magamhoz. Az elülso Cseresznyevirág fülig pirult.
- Itt járnak... Lehetnél türelmesebb.
A hátsó Cseresznyevirág huvösebb szavak kíséretében tolta el a karom.
- Mindent a maga idejében.
Igazat adtam neki, zavaromban felnevettem.
- Persze... Csak túl szépek vagytok, és az ido túlságosan lassan múlik!
Mosollyal nyugtázták a bókot. Letelepedtünk a zugban.
Kimonójuk alól banánlevélbe csomagolt elemózsiát szedtek elo. Nem voltam éhes, csipegettem az illendoség kedvéért. A szemem inkább oket falta.
Kecsesen mozogtak, tekintetük szavaknál ékesebben beszélt. Belakmározták az utolsó morzsát is. Hátsó Cseresznyevirág kendot vett elo, megtörölte ujjait. Lesütötte szemét.
- Most haza megyünk. Ha kedved van velünk tölteni az idot, kövess bennünket, meglehetos távolságból. Neked sem volna szerencsés, ha együtt látnának velünk, nekünk pedig adnunk kell a jó hírünkre... Hatodik emelet, az ajtó mindjárt a lift mellett jobbra nyílik...
Nyomukba eredtem.
Hosszú séta következett. Hatalmas panelház kapuján fordultak be.
A lakás ajtaját csak résnyire húzták be. Lépteim közeledtére Hátsó Cseresznyevirág kitárta, papucsot nyújtott felém. Leveztem a cipom, közben o kulcsra zárta mögöttem az ajtót.
Garzonlakás volt.
Elülso Cseresznyevirág a lefüggönyözött, félhomályos szobában tüsténkedett. Szakésüveget, tálcán poharakat állított az alacsony asztalra. Már nem viselt a lábán sem szandált, sem harisnyát, csupasz bokája kivillant a kimonó alól. Észrevette, hogy a bokáját nézem, elmosolyodott.
Hátsó Cseresznyevirág ülopárnákat dobott az asztal köré, hellyel kínált. Maga is helyet foglalt, szakét öntött a poharakba.
Elülso Cseresznyevirág még takarót borított az ágyra, majd o is letelepedett az asztal mellé. A pohár után nyúlt.
Feléjük emeltem a poharat, meghajtottam a fejem.
- Oseitek tiszteletére.
Egy hajtásra ittuk ki mindhárman. Hátsó Cseresznyevirág mindjárt újra töltött mindhármunknak, s ismét megemelte a poharát.
- Találkozásunkra.
Megittuk azt is.
A szobában meleg volt, a szaké is futött. Levettem a pulóverem. Miközben kibújtam belole, Hátsó Cseresznyevirág ismét töltött. Elülso Cseresznyevirág pedig - nem vettem észre - megoldotta kimonója övét. Amikor a poharáért nyúlva elorehajolt, a selyem szétcsúszott, látni engedte alabástrom színu keblének halmát. Kicsúszott a számon:
Gyönyöru!
Pillanatig úgy maradt, elorehajolva. Lassan egyenesedett fel. Pillantásom a mellére tapadt. Hátsó Cseresznyevirág halk, ingerlo hangon szólalt meg.
- Ez is tetszik?
Lassan tárta szét kimonóját.
Mit mondjak, tetszett... De mennyire tetszett! Kicsiny, ék alakú melle volt, rózsája sötéten vöröslött. Ültében csúsztatta le magáról a kimonót, keble hullámozva követte mozdulatait. Mire félredobta, Elülso Cseresznyevirág is levetette a kimonóját. Csupán tenyérnyi, fekete tanga feszült az ágyékukra, színe még szembetunobbé varázsolta borük sápadtságát.
A szemem kerekre nyílt. A szívem a torkomba ugrott, a torkom kiszáradt.
Mosolyogva nyugtázták bámulatom.
Nem tudtam levenni a pillantásom róluk. Vaktában, kapkodó kézzel nyúltam a nadrágomhoz. Egyszerre hajoltak elore, félrevonták a kezem.
Elülso Cseresznyevirág kinyitotta a zippzárt, Hátsó Cseresznyevirág a nadrágot húzta szét.
Megemeltem a derekam, hogy könnyítsek nekik. Nem tudom, melyiknek a keze tapintotta végig a farkam. A nadrágot együtt húzták le rólam, az alsót is. Jól szemügyre vettek.
A mustra eredményét nem kötötték az orromra. Hagytam, hogy nézzenek. Benyúltak ingem alá, könnyedén végigsimogatták a hasam. Kigomboltam az ingem, ledobtam magamról. Kezük a rnellemen szánkázott. Mosoly játszott az arcukon, tekintetük öszevillant. Egyszerre hajoltak elore.
Kétoldalról fogták ajkuk közé a farkam. Hátradoltem a padlón. Elülso Cseresznyevirág ráeresztete nyelvét a farkamra, Hátsó Cseresznyevirág csupán ajkával mozgatta a makkom. Elülso Cseresznyevirág gyengéden visszahúzta a farkam borét, nyelve a makkom karimája alatt matatott. Lassan vitte alább és alább a nyelvét.
Tangájuk alá csúsztattam a kezem. Hátsó Cseresznyevirág odébb moccant kissé, a makkom nem engedte ki ajka közül, mellole suttogta:
- Majd idején...
Elülso Cseresznyevirág öle a kezem alá simult. Megnedvesedett már, és egyre nedvesebbé vált a tenyeremben. Tenyerem élével a hüvelyéhez simítottam. A mozdulatra szétterpesztette kissé a combját. Ujjaim végigtapintották a csiklóját. Amikor a hüvelyéhez értem, enyhén megremegett. Betoltam az ujjam a hüvelyébe. Nyílása lágyan tárult szét, csiklóját a tenyerembe préselte. Ágyéka gyorsan mozdult, hüvelye táncot járt az ujjamon. Eroteljesen visszalökögettem. Teste hirtelen ernyedt el. Visszahúzta nyelvét a farkam tövérol, felnyögött.
Hátsó Cseresznyevirág kiengedte ajka közül a makkom. Nézte a farkam, Elülso Cseresznyevirágra tekintett. Mintegy mellékesen odavetette.
- Hányszor mondjam, minél tovább késlelteted, annál jobb...
Magamban igazat adtam neki. Elülso Cseresznyevirág félszegen mosolygott.
- Nem tudtam türtoztetni magam. Nagyon kellett.
O is a farkam nézte.
Levettem róla a tangát. Hátsó Cseresznyevirág megcsóválta fejét.
- Rólam nem húzod le?
- Ideje már?
Elmosolyodott, szemöldökének huncutkás mozdulatával felelt.
Lefejtettem ölérol a tangát. Hüvelyi részén szinte csatakossá vált. Meg akartam szagolni. Kikapta a kezembol, meglegyintett vele.
- Szégyentelen!
Mosolygott hozzá. Egyetlen rugaszkodással talpon termett. Féllábával átlépte a törzsem. Lassan kuporodott a szám fölé. Egye mosolygott.
- A tangám kell neked? Te szégyentelen...
Megcsodáltam az ágyékát. Furcsán borotválta ölét, minden szorzetet leborotvált a szemérme aljáról, mindkét oldalon. Csupán szemérme felett borította szorzet, úgy festett, mint valami ritkás kecskeszakáll. Ölének csupaszsága izgatott. Csiklója merevre dermedt, szeméremajka szétnyílt kissé. Nem vettem észre, hogy elore hajoltában visszaleskelt. Hangjában ijedelem bujkált.
- Nem a kedvedre való?
Úgy véltem, jobb ha tettel válaszolok. Gyengéden átnyaltam az ölét hüvelyétol a csiklója tetejéig. Ajkam közé vettem ágaskodó csiklóját. Úgy nyomogattam, ahogy o a makkom. Lassan, nagyon lágyan. Karommal átfontam a tomporát.
Fellélegzett. suttogásán éreztem mosolyog már.
- Kedvedre való?
Csak a csiklójának adtam választ, és éreztem rajta, hogy neki kedvére való. Rögtön iszamossá vált. Nem használt szagosítót, rendkívül izgató, természetes illata volt. Lassan moccantgatta tomporát elore-hátra, mintegy irányítva, hogy erosebben vagy gyengédebben tartsam kis pöckösét az ajkam között.
Olykor ráterítettein a nyelvem. Kezemmel szélesre nyitottam nagy szeméremajkát. Kis szeméremajka egészen aprónak látszott. Abbahagyta a mocorgást.
Belenyaltam a hüvelye nyílásába, kimerevített nyelvvel körbetapintottam bejáratát. Altestét valamelyest közelebb hozta a számhoz. Lassan csókolgattam hüvelye környékét, hüvelye nyílását váltogatva nyaltam lágyan, meg merev nyelvvel. Elorenyúltam, hogy tenyerembe vegyem a mellét, de kezem Elülso Cseresznyevirág arcát érintette - rátapadt Hátsó Cseresznyevirág keblére. Sajnáltam, hogy nem láthatom. Visszatettem a kezem Hátsó Cseresznyevirág tomporára, ujjammal megkerestem alsó nyílását. Nem vonta el, sot egyenesen odatartotta.
Nem tudtam, hogy melyikük ujjai fonták körül a farkam. Finoman simították végig, nagyon finoman, lehelletszeruen értek hozzá.
Lassúdó mozdulatokkal nyaltam Hátsó Cseresznyevirág hüvelyét, kis szeméremajkát, idoként megérintettem nyelvemmel a csiklóját is. Megnedvesítettem az ujjam, lassan, vittem be alsó nyílásába. Könnyebben ment, mint gondoltam, alsó nyílása ellenállás nélkül tárult szét, valósággal várta, hogy belehatoljak. Megborzongott a teste tole. Óvatos húztam ki az ujjam, óvatosan toltam vissza. Hátsó Cseresznyevirág felnyögött, a tomporát nekifeszítette ujjamnak. Valamelyest gyorsabban csináltam.
A farkam ágaskodott a játszadozó ujjak között. Az ujjak ide-oda forgatták. Azt hittem, Hátsó Cseresznyevirág csinálja, egészen addig azt hittem, amíg nem éreztem a makkomon a nedves szemérem érintését. Elülso Cseresznyevirág lassacskán húzta végig a makkom, csiklójától a hüvelyen át alsó nyílásáig, majd vissza. Ötször-hatszor húzta végig, s vissza, aztán megállapodott vele a hüvelyénél. visszahúztam a farkam borét. Elképeszto lassúsággal vette hüvelyébe a makkom, hüvelye nyílásával valósággal körülcsókolta. Nem engedett mélyebbre. Fogta a farkam tövét, gyengéd, köpülo mozdulatokkal fürdette hüvelye nyílásában.
Önkéntelenül gyorsabban pergettem a nyelvem Hátsó Cseresznyevirág hüvelyében. Ujjaim mozgása is felgyorsult. Másik kezemmel benyúltam combja alá, ujjaim a csiklóján kalandoztak. Teste hirtelen feszült meg, csiklója rángatózni kezdett. Hosszan, fojtottan nyögött fel, egy-két pillanatig lankadtan hevert rajtam.
Lassan fordult oldalra rólam. Combját suta mozdulattal emelte át rajtam. Elülso Cseresznyevirág egyre a hüvelye nyílását köpülte. Még mindig nem engedett mélyebben magába. Jobbjának két ujjával szélesre feszítette a bort csiklója két oldalán. Odanyúltam a csiklójához, néhányszor megsimítottam az ujjam hegyével. Amint hozzáértem, lelassította köpülo mozgását, kikerekedett szemmel nézte, hogyan játszom vele.
Nem sokáig játszottam.
Hátsó Cseresznyevirág elhúzta a kezem. A farkam is kivette Elülso Cseresznyevirág tenyerébol.
Még könnyedébben fogta át, mint Elülso Cseresznyevirág.
Közelebb hajolt Elülso Cseresznyevirág öléhez. Elülso Cseresznyevirág most mindkét kezével széthúzta csiklóját. Csiklója vörössé vált, szinte kiugrott az ölébol. Hátsó Cseresznyevirág kinyújtott nyelvvel közelített hozzá, párszor körbesimította nyelvével, majd szájába vette az egész csiklót. Elülso Cseresznyevirág lehunyta szemét. Hüvelye vergodött a makkomon. Hátsó Cseresznyevirág nem engedte, hogy beljebb vegyen a testébe. Eltökélten fogta a farkam, közben szívta-nyalta Elülso Cseresznyevirág csiklóját. Akkor könyörült meg rajta, amikor Elülso Cseresznyevirág összerázkódott, akkor elvette ütközoként használt markát. Elülso Cseresznyevirág hüvelye valósággal rázuhant a farkamra, pillantása felakadt. Ösztönösen löktem vissza. Levego után kapkodott, arca eltorzult. Ágyéka megint gyorsan mozdult, négy-öt lökés után hörgéshez hasonló hangot hallatva könyökére hanyatlott. Lehunyt szemmel dolt az oldalára.
Farkam kicsúszott a hüvelyébol.
Hátsó Cseresznyevirág a hátát fordítva felém, átlépett a törzsemen. Leguggolt a farkam fölé, csiklóját néhányszor a makkomhoz érintette. Felsotestével mélyen elorehajolt, széthúzta szeméremajkát. Anélkül, hogy a farkamhoz nyúlt volna, ölének szakavatott mozdulatával csúsztatta be a hüvelyébe.
Tövig bevette mindjárt, felegyenesedett kissé. Hüvelye öblös volt és mély, redoi-izmai kellemesen, izgatóan tapadtak a farkamhoz. Rövid idore megült rajta, mocorogva igazgatta porére borotvált szemérmét az ölemhez. Lapockája alatt rizsszemnyi anyajegy barnállott.
Lassan emelkedett meg, majdnem teljesen lehúzta hüvelyét a farkamról. Éppen csak a makk hegyét hagyta benne. Még lassabban vette vissza megint egészen a farkam tövéig, s néhány pillanatig ismét megült rajta, mocorgott. Vártam, hogy megkérdezi, kedvemre való-e?
Semmit sem kérdezett. Megemelkedett újra. Elülso Cseresznyevirág felkönyökölt. Derus arccal szemlélte, hogyan tünteti el barátnoje a farkam, s hogyan varázsolja ki a testébol.
Hátsó Cseresznyevirág éppen megült a farkamon. Öléhez nyúlt. Ujjai a farkamhoz értek, körültapintották a hüvelye nyílásában. Valamit igazgatott a csiklóján.
Elülso Cseresznyevirág szeme megrebbent. Közelebb hajolt hozzá, láthatólag segíteni akart neki. Hátsó Cseresznyevirág kurta mozdulattal elhárította a csiklójához írónyúló kezet. Mélyen elore hajolt, tomporának hajlata szétnyílt.
Ebben a helyzetben is majd egészen lehúzta hüvelyét a farkamról. Amikor visszavette, hüvelye valamicskét jobban feszült a farkamra. Mozgása gyönyöru látványt nyújtott. Alsó nyílása kínálkozón tárult elém.
Elülso Cseresznyevirág megelozött a cselekvésben. Feltérdelve visszájáról átkarolta barátnoje tomporát, ajkát az alsó nyíláshoz illesztette. Pontosan kísérte Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének lassú mozdulatait, vele együtt emelkedett süllyedt. Egy ido múlva mellém húzódott, alulról felfelé nyalta az alsó nyílást.
Hátsó Cseresznyevirág remekelt a farkamon.
Benyúltam Elülso Cseresznyevirág combja közé. Engedelmesen nyitotta szélesebbre. Öle már ismét iszamossá vált. Egyszerre toltam a hüvelykem és a gyurus ujjam a hüvelyébe meg az alsó nyílásába. Elvonta a száját barátnoje tomporáról, felemelkedett kissé, testébe igazgatta a kezem. Hintázni kezdett elore-hátra. Visszaadtam a lökéseit. Megnedvesítete mindkét mutatóujját a szájában, egymás fölé illesztve oket nyomult be Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílásába.
Hátsó Cseresznyevirág nem gyorsított a tempón, valamelyest lassította inkább. Megint éreztem, hogy keze a csiklóján matat - ujjai a farkamhoz értek. Ismét körhetapintotta a farkam a hüvelye nyílásában. Még lassabban mozgott.
Elülso Cseresznyevirág a hintázása tempóját vitte át ujjaira, egyre gyorsabban feszegette Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílását.
Hátsó Cseresznyevirág most a hüvelyébe süllyesztette a farkam. Percekig meg se moccant rajta. Teljesen eloredolt, kezét nem vette el csiklójáról.
Elülso Cseresznyevirág száján kibukott a hörgésszeru hang. Hátsó Cseresznyevirág ugyanabban a pillanatban kezdett élvezni. Hüvelye összeszorult a farkamon, minden ízében reszketett.
Elülso Cseresznyevirág elhúzta nyílásait a kezemrol.
Hátsó Cseresznyevirág rendkívül hosszan élvezett, percek múltán is meg-megvonaglott a farkamon. Akkor egyenesedett fel, amikor hüvelye teljesen elnyugodott. Kezére támaszkodva emelte le szemérmét a farkamról. Ültében fordult vissza, arccal felém. Rámosolyogtam.
- Kedvedre való volt?
Szó nélkül hajolt fölém. Elülso Cseresznyevirág a másik oldalról hajolt fölém. Egyszerre eresztették a makkomra nyelvüket. Elengedtem magam, lehunytam a szemem. Fürge ujjaik lágyan fogdosták a farkam, nyelvük ide-oda szaladazott. Nem érzékeltem, hegy melyiknek az ujja-nyelve izgatóbb. Testem megfeszült, izmaim kokeményre merevedtek.
Elélveztem. Az ágyékom majd kiszakadt, egyre lövellte a magvam, mint valami vulkán a lávát. Belekábultam.
Amikor kinyitottam a szemem, két csatakos arcot láttam. Elülso Cseresznyevirág lenyalta szája szélérol a magvat. Hátsó Cseresznyevirág mosolyogva hunyorított rám.
- Azért se kérdezem meg...
Felültem, magamhoz öleltem oket. Nevetgélve csókolták le egymás arcáról a nedvességet. Elülso Cseresznyevirág kiszaladt a mosdóba. Hátsó Cseresznyevirág nagyot lélegzett.
- Adsz egy pohárka szakét?
Magamnak is öntöttem. Mohón hajtottuk fel. Hátsó Cseresznyevirág az üres poharat nézte, felütötte a fejét.
- Nagyon kifárasztottunk?
Eszembe ötlött, ahogy barátnoje a két ujjával gyömöszkélte. Kivettem a kezébol a poharat, az asztalra tettem.
- Annyira nem, hogy ne akarjalak alul.
Pír futott az arcára, elkapta a pillantását. Suttogva szólalt meg.
- Az a gyengém... Nekem alul különösen érzékeny.
A másik Cseresznyevirág visszajött és o ment mosdani. Elülso Cseresznyevirág is töltetett magának egy pohárka szakét. Magamnak is adtam. Elülso Cseresznyevirág ugyancsak a fáradtságom felol érdeklodött. Pontosan azt válaszoltam neki, amit a barátnojének. O is lesütötte a pillantását.
- Szeretem alul... Honnan jöttél rá?
Válasz helyett kiittam a pohárkát; elballagtam a mellékhelyiségbe.
Az asztal mellett találtam oket, sós süteményt ropogtattak. Mezítelen testük szemérmetlenül csábítóan világított a félhomályban. Lezökkentem közéjük. Töltöttem a szakéból. Elvettem egy süteményt.
- Messzire ültetek...
Szorosan mellém húzták ülopárnájukat. Rágcsáltuk a sós süteményt. Szemem hol az egyik Cseresznyevirágon legelészett, hol a másikon. Arra gondoltam, nehéz volna eldönteni, melyik a kívánatosabb. Elülso Cseresznyevirág alakja formásabb volt, Hátsó Cseresznyevirág tudatos megfontoltsága jócskán ellensúlyozta alakjának egyáltalán nem szembeötlo hátrányát. Jólesett a meztelenségüket érzékelni, borük selymesen simult hozzám. Átkaroltam mindkettot. Hátsó Cseresznyevirág a szemembe mosolygott.
- Ha most választanod kellene, melyikünket választanád?
- Mindkettotöket.
Évodve faggattak. Hátsó Cseresznyevirág átnyúlt a barátnojéhez, tenyerével felém fordította keble kerek halmát.
- O a szebb. Nézd a mellét. Olyan kerek... Nekem csak ilyen kicsi jutott...
- De legalább annyira érzékeny! És pompás, ék alakú! Döntsétek el, melyikotökét csókoljam elobb?
Nevettek. Szorosabban magamhoz húztam oket. Vállamra hajtották a fejüket. Egyik a baljával, másik a jobbjával ölelt át. Elülso Cseresznyevirág halkan kérdezett.
- Volt már két barátnod?
- Olyanok mint ti, sohasem!
Másképp értette. Kibökte végül, azt akarja tudni voltam-e már két novel egyszerre. Letagadtam. Nem tudom, miért jutott az eszembe, jobb, ha nem beszélek róla.
Felderült:
- Akkor érdekesek vagyunk neked...
Biztosítottam róla, hogy külön-külön is érdekesek számomra, együtt pedig valósággal tündériek. Hátsó Cseresznyevirág ingerkedo hangon szólalt meg.
- Azért az o melle jobban tetszik, valld be. Bevallhatod, nem vagyok annyira hiú.
Karja alá bújtattam a kezem, tenyerembe vettem lefitymált, egyébként lányosan szép keblét. Nézte, ahogy simogatom, arca megpírosodott. Rám emelte tekintetét.
- Az övét se hagyd árván...
Tenyerembe vettem Elülso Cseresznyevirág halmát. Mindketten azt nézték, hogyan játszadozom a másik mellével. Hátsó Cseresznyevirág ajka megnyílt kissé. Belecsókoltam a szájába.
Lassú mozgással, merev nyelvvel csókolt. Lassan vonta el a száját.
Megcsókoltam Elülso Cseresznyevirágot is. Nyelve lágyan tapadt a nyelvemre. Hirtelen kapta hátra száját, meghitten suttogott.
- Ne izgass fel túlságosan. Ha nagyon felizgatsz, nem tudok uralkodni magamon, és mindjárt el kell élveznem.
Elengedtem a mellét is, magamhoz öleltem csak.
A farkam lassan meredezett, Hátsó Cseresznyevirág derusen szemlélte. Ráhajoltam a mellére. A csók hegyesre merevítette bimbóját. Gyorsabban lélegzett, keze a farkamhoz nyúlt. Légies finomsággal intette hozzá ujjait. Halkan kérdezte:
- Megcsókolsz alul?
A farkam kokemény lett. Hátradoltem a szonyegpadlón. Elülso Cseresznyevirág ülopárnát úsztatott a fejem alá. Hátsó Cseresznyevirág fölém guggolt.
Elobb a csiklójára eresztettem a nyelvem. Izgatott, hogy nem háttal ül, s ölébol feltekintve látom az arcát. Széthúztam szemérmét, csiklóján meg a kisajkon járattam a nyelvem. Tágranyílt szemmel nézte. Pillantásunk olykor összeakadt. Mosoly futott az arcára.
Elülso Cseresznyevirág letérdelt barátnoje mellé. Két ujja közé fogta az ék alakú mellbimbóját, csak a mellbimbót illette nyelvével.
Hátsó Cseresznyevirág felsóhajtott.
Hosszabban és hosszabban nyaltam végig az ölén. Élveztem a nedvessége ízét, illatát. Egészen lassan jutottam el a hüvelyéhez.
Elülso Cseresznyevirág elengedte a mellbimbót, szája barátnojének szájára tapadt. Sokáig csókolóztak. Mellük összeért, bimbóik egymást keresték.
Hátsó Cseresznyevirág mozdított csöppet a testén. Alsó nyílását emelte a számra. Elernyesztette izmait. Szabályos kerek nyílása szinte szétnyílt a nyelvem alatt. Elülso Cseresznyevirág hátrahúzódott kissé, bevitte ujját Hátsó Cseresznyevirág hüvelyébe. Lassan mozgott benne.
Hátsó Cseresznyevirág lehunyta pilláját. Kis ido múlva felsóhajtott.
Engedj el most.
Elülso Cseresznyevirág ujja kicsusszant a hüvelybol.
Hátsó Cseresznyevirág elvette a számról a testét. A térdén araszolt hátra a farkamhoz. Úgy borult rá, mintha oltár elott állna. Végignyalta teljes hosszában minden oldalát, kevés nyálat engedett a makkomra.
Egyenesen az alsó nyílásába illesztette a farkam, a makkom rögtön bevette. Megint lehunyta kicsit a szemét. Izmai megszorongatták a makkom. Szeme kinyílt, mosoly játszadozott ajka körül, tövig süllyesztette magába a farkam. Sokáig ült majdnem mozdulatlanul.
Elülso Cseresznyevirág a szám fölé kuporodott. Nem láttam, hogy mikor tette mutató és gyurusujját a hüvelyébe. Nem vette ki oket. Szó nélkül eresztette ajkamra az alsó nyílását. Neki is szabályosan kerek nyílása volt, valamivel sötétebb színu mint a másik Cseresznyevirágé. Meg-megrándult a nyelvem alatt. Ujjait lassan kihúzta hüvelyébol, eloredolt. Éreztem államon Hátsó Cseresznyevirág kutató, keskeny kezét, a hüvely nyílását kereste. Ujjait elorenyújtva gömbölydedre formálta tenyerét, csuklójáig be nyomta Elülso Cseresznyevirág hüvelyébe.
Elülso Cseresznyevirág teste megremegett. Hátsó Cseresznyevirág csak ült a farkamon. Záróizmai olykor-olykor megszorították a farkam tövét.
Elülso Cseresznyevirág lassacskán mozgatta elore hátra alsó nyílását a nyelvemen. Barátnojének keze a hüvelyébe feszült, kézfeje a csiklójára tapadt.
Benyúltam szemérméhez, két oldalról széttártam szeméremajkát. Azonnal gyorsított a mozgásán. Csakhamar felkiáltott.
Most! Most... Most elélvezek!
A kiáltás elnyújtott sikolyba torkollott.
Lassan vette el az ölét a számról. Hátsó Cseresznyevirág ekkor húzta ki kezét a hüvelybol. Elülso Cseresznyevirág lehuppant mellénk a szonyegre, megrázta fejét.
- Elképesztoen jó volt.
Hátsó Cseresznyevirág pohárka szakét kért tole. Apró kortyokban itta meg. Elülso Cseresznyevirág magának is töltött, mohón felhajtotta. Elvette Barátnojétol a poharat, leült mellé.
Hátsó Cseresznyevirág izmai valamivel surubben szorongatták meg a farkam. Furcsa volt, egyre feljebb éreztem farkamon az izmai érintését, pedig különben jószerével meg se moccant. Izmait szorítgatta össze, s ernyesztette el csupán. Csodálatos képessége szinte elbódított. A mosoly egyre ott játszadozott ajka körül. Félig lehunyt pillája alól lesett. Amikor már a makkom alatt éreztem izmai muködését, lassú mozdulattal mindkét oldalról széthúzta szemérmét.
Kimeredt szemmel bámultam pore ölét. Hüvelye szétnyílt kissé, csiklója meg-megremegett.
Elülso Cseresznyevirág hasonlóan vitte be kézfejét a hüvelybe, mint az imént barátnoje nyúlt az övébe. Látszólag moccanatlanul tartotta benne kezét. A farkamon azonban éreztem, ujjai vitustáncot járnak Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének mélyén.
Hátsó Cseresznyevirág szeme lecsukódott, gyorsabban szedte a levegot. Izmai már a makkom kúpját szorongatták. Barátnoje ujjainak érzete külön is izgatott. Fölséges volt. Belefeszítettem a farkam a nyílásba. Pillantásom nem tudtam elvenni élvezetre készülo ölérol. Csiklója egyre gyakrabban reszketett. Elülso Cseresznyevirág hirtelen eltakarta a látványt, szájába vette Hátsó Cseresznyevirág csiklóját.
Hátsó Cseresznyevirág egész testében összerázkódott. Most is hosszasan élvezett. Alsó nyílása percek múltán is meg-megrándult.
Nem vettem észre, hogy Elülso Cseresznyeirág mikor vonult vissza kezével a hüvelybol. Mire Hátsó Cseresznyevirág levonta alsó nyílását a farkamról, Elülso Cseresznyevirág nedves arctörlot hozott, gondosan megtörölgette vele a farkam. Félredobta kendot, ujjaival megfogta-forgatta a farkam, dédelgeto mozdulattal arcához szorította. Felvetette tekintetét.
- Jó neki velünk?
Pillantásán láttam, hogy ismét felizgult már.
Hátsó Cseresznyevirág pohár szakéval kínált. Könyökömre dolve ittam ki, jól esett.
Elülso Cseresznyevirág nyelve végigpásztázta a farkam. Fölé guggolt, megdörzsölte vele csiklóját, néhányszor végighúzta szemérmén. Egy pillanatra tövig bevett a hüvelyébe, aztán mindjárt alsó nyílásához illesztette. Ugyanolyan könnyedén fogadott be ott is. Csillogott a szeme. Átszellemült arccal mosolygott, emelkedett-süllyedt a farkamon.
Hátsó Cseresznyevirág leheveredett mellé. Halkan figyelmeztette.
- Ne légy mohó... Jobb lesz, hidd el.
Ujjai beletúrtak Elülso Cseresznyevirág szorzetébe, szétnyitották a szeméremajkat. Izgatott, ahogy nézte. Jobbjának két ujja közé fogta a csiklót, baljának négy ujját a hüvely bejáratához tolta. Csak az elso ujjpercig vitte be oket. Lassan mozgatta, ujjait, körkörös mozdulatokkal. Eszembe ötlött, Elülso Cseresznyevirág korábban a farkammal köpülte hasonlóan a nyílást.
Elülso Cseresznyevirág megállt picinyt. Két kezével szélesebbre tárta tompora hajlatát. Lassított a mozgásán. Kissé hátradolt, hogy mélyebben hatoljak a testébe. Pillája leereszkedett, alig lehetett érteni a hangját.
- Nagyon jó...
Hátsó Cseresznyevirág elmosolyodott. O is lassított a köpüléssel. Arca kipirult, szája megnyílt kissé. Látszott rajta, élvezettel csinálja. Tekintetünk összeakadt. Valósággal parázslott a szeme. Rámosolyogtam.
Mocorogva húzódott közelebb hozzám. A köpülést nem hagyta abba, de a csiklót eleresztette, visszájára fogva vette ismét két ujja közé. Combját gyors mozdulattal emelte át rajtam, lábát szorosan elorehúzta törzséhez.
Szemérme önmagától nyílt szét, vörösen dagadozó csiklóját kínálta a számra. Szép, arányos csiklója volt, hegye kissé elobbre állt a szokottnál. Úgy engedtem rá a nyelvem, hogy a kis szeméremajkát is beborítsa. Nagyon lassan mozgattam rajta. A tartásán éreztem, eltaláltam, amit kívánt.
Elülso Cseresznyevirág megint szélesebbre igazgatta tomporát. Az járt az eszemben, hogyan lehetséges, hogy ugyanúgy használja az alsó nyílását, mint a hüvelyét. Ha nem láttam volna, hogy alulra vesz, a fejem tettem volna rá, a hüvelyében járok. Remekül csinálta. Egyébként most uralkodott magán: egészen lassan mozgott.
Hátsó Cseresznyevirág csiklója megremegett. Nyelvemmel éreztem rajta egy ér lüktetését. Elhúzta kissé a csiklóját, aztán visszanyomta megint.
Megszívtam kicsit. Két ujjam egyszerre nyomult a hüvelyébe és az alsó nyílásába. Nem mozdítottam gyorsan oket. Eroteljesen lökött vissza. Elértettem a kívánságát; gyorsabbra váltottam.
Nem tudom, mennyi ideig nyaltam a csiklóját, nem tudom, mennyi ideig játszottak nyílásaiban ujjaim. Nem tunt fel túlságosan hosszú idonek. Megfeszítette testét, felnyögött. Valósággal rápréselte a számra csiklóját. Rápergettem a nyelvem, akárcsak dobverot pergetik a dobra. A kezem is jóval gyorsabbra váltott. Hátsó Cseresznyevirág szinte megmerevedett, csiklója vonaglott, remegett a nyelvem felett.
Ajkam közé fogva szívtam meg. Bolondul megszívtam.
Felsikoltott.
Szívtam, amíg a teste összerándult, a sikoly pedig pihegéssé csitult.
Felemelte ölét a számról. Halkan mentegetozött.
- Most én voltam mohó...
Éreztem a hangján, mosolyog.
Visszaemelte combját, mellém dolt. Ujjai egyre köpülték Elülso Cseresznyevirág hüvelyének bejáratát. A csiklóját újra megfogta, immár úgy, mint korábban.
Elülso Cseresznyevirág a barátnojére mosolygott. Szavaiból nem érzett szemrehányás.
- Majdnem elélveztettél, azzal ahogy élveztél. Hátsó Cseresznyevirág visszamosolygott rá.
- Akarod már?
Elülso Cseresznyevirág nemet intett. Kicsit késobb megszólalt.
- Úgy szeretnék élvezni, ahogy te szoktál... Talán most sikerül. Igazítsd jobban belém, kérlek.
Hátsó Cseresznyevirág ujjai egészen lelassultak a hüvelyben, jobbját barátnoje tompora alá csúsztatta. Elülso Cseresznyevirág megemelkedett kissé. Hátsó Cseresznyevirág megsimogatta az Elülso alsó nyílását a farkam körül, súgva kérdezte:
- Így gondoltad?
Csak egy elégedett pillantás válaszolt. A matató ujjak láthatólag felizgatták Elülso Cseresznyevirágot, ijedten rebegte:
- Tovább ne! Még nem akarom...
Hátsó Cseresznyevirág szeretetteljesen suttogott.
- Túl soká se húzd el.
Elülso Cseresznyevirág néhány pillanatig megült farkamon. Kissé jobban széttárta ölét. Nagyon lassan kezdett mozogni újra. Hátsó Cseresznyevirág lassan moccantotta ujjait a hüvelyben. Egészen lassan. Izgatott, ahogy köpüli. Pillantásom megakadt Elülso Cseresznyevirág csiklóján. Bíborszínuvé vált, szinte kimerevedett a szemérmébol. Hátsó Cseresznyevirág is észrevette. Fölé hajolt, ajka közé vette a csiklót.
Elülso Cseresznyevirág már alig mozgott. Felso teste íjként feszült hátra. Lassan kezdett remegni, a remegés végigömlött a testén. Minden porcikája reszketett, rázkódott. Görcsösen behunyta szemét. Percek múltán nyitotta fel. Hatalmasat sóhajtott, hangja tétován csendült
- Elélveztem... Így még soha nem élveztem.
Alsó nyílása még mindig meg-megrándult a farkamon. Lassan tápászkodott fel róla. Csiklójának bíbora rózsaszínuvé halványodott már, visszazsugorodott szemérmébe. Suta mozdulattal nyúlt a félrelökött arctörlo után, megtörölgette a farkam.
- Nagyon megkínoztalak?
A farkam ágaskodott az ujjai között, mint valami pózna. Hátsó Cseresznyevirág kivette a kezébol gyengéd csókot lehelt rá.
- Még akarsz, vagy kilövessük? Nevetett a szeme. Becézo hangja is izgatot. Hátára dolt, combját, karját széttárva hívott magára. Fölé hajoltam.
- Melyik lyukacskádba teszed?
Ülopárnát húzott a tompora alá. Suttogóra halkította hangját.
- Titok.
Ráfeledkeztem a szemére. Igézo pillantással nézett. Kezével csiklójához vonta a farkam, eroteljesen körülköpülte makkommal a csiklóját. Megint suttogott:
- Rögtön felizgulok toled...
Elülso Cseresznyevirág hozzásegítette. Lábam alá nyúlt, ujjai barátnoje alsó nyílásának környékét cirógatták. Hátsó Cseresznyevirág valamelyest jobban szétnyitotta combját.
Szemérme valóban szinte mindjárt megnedvesedett.
Most is félig hunyta le pilláját. Hüvelyéhez irányította a makkom, lassacskán engedett magába. Ujjai akkor siklottak le a farkamról, amikor majd tövig behatoltam a testébe, lassú mozdulattal széthúzták szeméremajkát.
A szeme megrebbent, ajka megnyílt. Ha nem éreztem volna is, bizonyosan kitalálom, hogy, barátnojének ujja is belehatolt.
Lassan mozdultam a hüvelyében. Felötlött a fejemben, ahogy o csinálta, amikor fölém kuporodott. Arra gondoltam, nyilván úgy a legjobb neki. Majdnem teljesen kihúztam belole a farkam, vártam keveset, lassan nyomultam vissza, tövig, s megint vártam keveset.
Elülso Cseresznyevirág is lassan mozgott benne. Hátsó Cseresznyevirág pillái leereszkedtek. Suttogva bukott ki a száján.
- De jó...
Az arcát néztem. Vonásai ellágyultak, a szó szoros értelmében megszépült. Egy ido múlva kinyitotta szemét. Mosoly ült az arcára. Farkamhoz nyúlt, visszafogta redoit. Rettenetesen izgatott az érintése. Mosolygott, kivillant a fogsora.
- Ránk ereszted megint?
Kérést éreztem ki a hangjából. Visszasúgtam.
- Akkor inkább a csiklóddal játssz... Ha így csinálod, nem állok jót a farkamért!
Odébb vitte a kezét, a csiklójához. Helyet adtam a kezének, nem tapadtam olyan szorosan a szemérméhez, mint az imént. Ujjai gyorsan mozogtak, egyre gyorsabban.
Pillanatokon belül elélvezett.
Elülso Cseresznyevirág ugyanakkor élvezett el. A hörgésszeru hangjáról tudtam meg. Észre se vettem, hogy játszik magával. Két ujját lassan vonta ki hüvelyébol, pihegve szedte a levegot.
Kivettem a farkam Hátsó Cseresznyevirágból. Olyannyira megkeményedett, hogy valóságos fájdalmat éreztem. A lábam remegett, elhanyatlottam a szonyegen.
Ok feltérdeltek mindketten.
Nyelvüket most is egyszerre borították a farkamra. Elülso Cseresznyevirág ujjai visszahúzták a farkam borét, tenyerével leszorította a szorzetem. Nyelvük végigszánkázott a farkamon, pompásan nyalták. Hátsó Cseresznyevirág idonként szájába vette, megszívta a makkom domborulatát. Egyébként éberen leste a makkom. A szemem lassan elhomályosult, éreztem, hogy itt a gyönyör pillanata, halkan figyelmeztettem oket.
- Most...
Hátsó Cseresznyevirág ugyanakkor mondta. Picinyt még megszívta a makkom.
Arcukkal fogták fel a magvam, éppen úgy, mint eloször. Sugárzó szemmel fürdoztek benne. Hátsó Cseresznyevirág szájába vette a farkam.
Majd egész hosszában bevette. Kiszívta farkamból az utolsó cseppeket.
Egész testemben összerázkódtam. Bénán hevertem. Lassan nyújtóztak el mellettem, arcuk az arcomra hajolt. Egyszerre öleltem magamhoz oket.
Hátsó Cseresznyevirág halkan megállapította:
- Ránk esteledett.
Nehezemre esett feltápászkodni. Öltözködni kezdtem. Elülso Cseresznyevirág ugyancsak menni készült. Zavartan pillantottam rá is, barátnojére is.
- És hogyan köszönjem meg nektek?
Hátsó Cseresznyevirág szemöldöke hasonlóképpen moccant meg, mint amikor a menetbol jelt adott.
- Ha kedvedre való volt... Eljössz máskor is?
Megállapodtunk az idopontban. Hátsó Cseresznyevirág kikukkantott az ajtón. Elobb engem engedett ki. Nem akart rossz hírbe keveredni, ragaszkodott hozzá, hogy külön-külön távozzunk.
Majd fél éven át leltem az örömöm bennük. Egy nap azonban nem várt résnyire nyitott ajtó. Becsöngettem. Aztán megint csöngettem.
A szomszéd ajtaja nyílt ki. Megkérdezte, kit keresek?
- A fiatalasszonyt...
Gyanakvó pillantással mért végig. Hozzátoldottam:
- A bútor miatt. Asztalos vagyok ugyanis, és beépítheto bútor iránt érdeklodött... Méretet kellett volna vennem.
- Nincs már szüksége bútorra. Elment...
Döbbenten meredtem rá.
- Úgy érti...
Biccentett.
- Tegnap temették. Teherautó gázolta el, a barátnojével együtt, itt a sarkon.
Elfordultam, a lifthez siettem. Kiléptem az utcára, és eleredtek a könnyeim. Potyogtak, egyre potyogtak. Nem sirtam hangosan, csak a könnyeim hullottak. Pedig tudtam jól, az ember sorsa ez. Elmegy, elobb vagy utóbb, akármennyi boldogságot-szomorúságot okozott.
