Szia !
Lám, lám Kiscsillag! Sikerült felkeltenem a kíváncsiságodat?
Bizony, a Te Suguru barátod már elkezdte a negyvenedik évét, és ezzel sem kérkedni, sem pironkodni nem tud.
Tény, amit háborogva bár, de próbálok elfogadni.
A kerek évforduló ünneplésének a módja az, amivel méltán dicsekedhetem...
És most félre ne érts! Ismersz jól: soha nem becsültem sokra a Faszvitézeket, akik a szexuális teljesítményükkel hivalkodnak lépten-nyomon. Ez az írás sem arról szól! Inkább azt a boldog állapotot osztom meg Veled, hogy egyszerre élvezem két nő bizalmát és szeretetét! Sőt, így van ez, annak ellenére, hogy már régóta tudnak egymásról. Bár eleinte előfordultak apróbb viták emiatt, de mára sikerült elérnem, hogy elfogadják ezt - más számára talán visszatetsző - helyzetet.
Erzsi, aki a harmincnegyedik évében jár, már érett, tapasztalt asszony. A szexben aktív, mindig elkápráztat találékonyságával és temperamentumával! Kriszti más, huszonéves, doromboló, nyúlánk testű fekete cica, aki gyengédségével mindent elér. A Tűz és a Víz. Nem hinném, hogy e két szeretőt egy nőben valaha is megtalálnám!
Erzsivel találkozom ritkábban. Ő az, aki péntekenként vonatra ül kedvemért, hogy találkozhasson velem. Két hete, amikor itt járt, szeretkezés után épp a harisnyáját bogozta ki az ágyvégéhez kötött csuklóm körül, amikor megpedzettem a dolgot...
- Szóval hármast szeretnél? - nevetett rám. És a kisbarátnőd mit szól majd hozzá? Emlékezz csak vissza, a múltkor nagyon elrohant!
Emlékeztem... Kínos helyzet volt! Erzsivel ültünk épp egy presszóban, kézen fogva, amikor belépett Kriszti. Döbbenten állt meg a helyiség közepén, szemét elfutotta könny, és az elképedt pincérnek hátat fordítva rohant el. Úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy majd kiszállt belőle az üveg. Három hétig nem is találkoztunk. Már azt hittem, hogy vége, amikor egyszer csak felhívott:
- Nem érdekelt, hogy a feleségedet keféled! Nem érdekel most már az sem, hogy másik szeretőd van, és azt is keféled. - De azt akarom, hogy itt legyél és kefélj meg engem is!
Persze rohantam hozzá. Garzonjának előszobájában kapott el, és rángatta le rólam a farmert. Pedig ott volt néhány lépésre az ágy... Mohón szívta, szopta a farkam. Markomban a szál sárga rózsával élveztem el, arra sem volt időm, hogy átadjam neki.
Ebben az édes kettősségben telt el az ősz, és a tél.
Az vesse rám az első követ, akinek nem fordult volna meg a fejében az, ami már oly régen izgatott!
A kettővel egyszerre...
Igen, talán sikerül, de mi van, ha ezzel az egyiket elveszítem? Vagy mindkettőt?
Csak az alkalomra vártam, hogy előhozakodjak a kívánságommal.
- Születésnapodra majd azt is megkapod! Most épp nem lehet, de jövő hét végére már rendben leszek. Ugye akkor lesz a szülinapod?
- Igen kedves - simítottam félre egy huncut tincset Kriszti homlokából:
- De kérnék tőled még valamit...
Egyenesen jöttem elő a farbával, bár tartottam attól, hogy most végképp mindent elrontok.
- Hát már amúgy is kíváncsi lennék a segged mozgására más szögből is! Milyen lehet, amikor azt a ribancot pumpálod? Mi az, amit ő tud és én nem? Mert van valami!
Az ajkai közé szorította alélt farkamat.
- Valld be, ha a mered! - sziszegte a foga közt - Ne tagadj semmit, mert leharapom!
Bizony, jó másfél órámba telt, mire meggyőztem őt arról, hogy semmi oka sincs féltékenynek lennie! Hiszen, mindketten egyformán fontosak nekem, egyikük sem pótolhatná soha a másik szeretetét. Hagyott beszélni. Nem szólt, csak ült félre hajtott fejjel az ágy szélén és figyelt.
- Azt hiszem értelek... Rendben, de - dobta le magáról a pólót - akkor most had szorítsam a farkad a mellem közé, aztán kend szét! Olyan istenien csinálod...
Rég várt nap a múlt hét péntekre esett.
Gondolhatod, mennyire vártam már!
A randit délre egyeztettük, mert Erzsi akkorra ért ide a busszal, és aznap még nekem is dolgoznom kellett. Dolgoznom? Hát más sem járt a fejemben! Már tízkor ott sürgölődtem a lakásban, az ablakokból nehéz függönyökkel takartam ki a késő délutáni bágyadt napsütést. Gyertyákat kerestem, és azokat gyújtottam meg az elsötétített szobában. Már csak a zene hiányzott a hangulathoz! Merre vannak a kazetták? És a poharak? A pezsgőt is ki kell vennem a hűtőből, túl ne hűljön... Igazán jöhetnének már! Mindjárt dél... Még talán van időm egy gyors zuhanyra!
Kapkodva vetkőztem, jólesett csupasz testemnek a forró víz. Úgy sietettem volna az időt, mint egy szerelmes kamasz.
- Azt hittem, hogy itt sem vagy! - kukucskált be Erzsi a nyitott fürdőszoba ajtón - a kulcsommal jöttem be. Nem hallottad a csengetést?
- Neeem... Ne haragudj! Azonnal kész vagyok...
- Várj. mindjárt jön Erzsi néni is - csípte meg a fenekem - nekem sem árt egy kis pancsi, reggel óta nem volt rá időm.
Már a hajamat szárítottam, amikor egy kéz gyengéden hátrahúzta éledő farkam végéről a bőrt.
- Jó volt a kisfiú? - kaptam a csupaszára egy puszit - mert ha nem, akkor ajándék sem lesz ám!
Mezítelenül simult hozzám. Telt mellének sötét bimbói keményen feszültek.
- Egy kis előétel? - nyúlt a lábam közé. Nézd - szorította nedves kagylói közé a dorongomat - mennyire éhes már! Gyere basszál meg itt, amíg ketten vagyunk!
- Ne húzz fel kérlek! Siess, kint vár a pezsgő...
- Mi van? Takarékoskodsz? - nevetett utánam - Én is hoztam egy üveggel!
Öltöztem, poharakat vettem elő. Csengettek. Kriszti jött.
- Bocs a késésért! Már itt van? - nézett körül - Remélem, nem maradtam le semmiről?
- Attól ne félj - lépett közénk egy szál törülközőben Erzsi - ma nagyon szűzies!
- Minek ölöztél fel? - fordult felém..
- Én akár el is mehetek, ha ti már intéztétek!
- Ne csináld már - fogta karon - semmi nem történt! Még szűz, pedig én próbálkoztam. Na gyere! Annyira várt Téged is...
Ott ültem a szélesre nyitott ágy szélén a két lány között. A kezem kicsit remegett, újra meg újra töltöttem a poharakat. Kriszti még kabátban, Erzsi már a második cigarettáját nyomta el.
Kissé kínossá nyúlt a hallgatás.
- Akkor boldog szülinapot - emelte fel a poharat Kriszti - és még csak meg sem csókoltál!
- Bizony engem sem! - csattant fel Erzsi - Melyikkőtöket vetkőztessem le előbb? Nekem még ez a törölköző is sok, te meg sógorasszony itt, kabátban...!
- Csak azért, hogy ne legyen kisebbségi érzésed - állt fel az ágyra Kriszti - vagy előnyöd... Ide nézzetek!
Szeme már csillogott a pezsgőtől. A fejünk felett lóbálva, dobta le a kabátját, míg a farmerét húzta a vállamba kapaszkodott.
- Az ünnepelt kedvéért! - fordult, s emelte meg a pólóját - vettem magamnak ezt a tangát!
- Szép tested van - állapította meg Erzsi - ennek a mocsoknak - legyintett nyakon - van ízlése... Na most - lépett fel mellé, röppent le a törölköző - na most, kedves ünnepelt, melyikünkkel kezdi?
Mérgesen tette csípőre a kezét:
- Nézd! Ez itt ül nyakig öltönyben, és röhög a két csupasz, spicces tyúkon!
Letérdeltek mellém, hanyatt löktek az ágyon.
- Pedig jól áll neki - gombolták fürge ujjak a mellényemet.
- Ez is elég fess már - pattantak egyenként a sliccgombjaim.
- Ugye mi most jó barátnők vagyunk? - ölelte át Erzsi Krisztit.
A két nő melle, egy pár-almányi, és egy pár-telt, a fejem fölött összeért.
- Igen... Mindig is szerettem volna ezt kipróbálni - hajolt Kriszti a boxer alsóm dudorodó szára fölé - igen, barátnők vagyunk, s hogy tudd - fordult vissza - kapsz a melled hegyére egy puszit.
- Kedves vagy! Megértem ezt a Spermahajdert... És a tested is szép! Még a muffod is - csúszott Erzsi keze a sötétlő prém közé - de az én pinám is legalább annyira forró, mint a tiéd...
- Lányok, levegyem a fűtést? Mert mintha nagyon meleg itt! - kezdtem a kajánkodást.
- Te, ez itt szemtelen! - néztek rám dühösen.
- Megbaszunk mind a ketten! - húzta össze a szemöldökét Erzsi - nem fogod megúszni!
- Ne is...
De nem tudtam befejezni a mondatot. Combok tárultak az arcom előtt. A mélyén kéjtől duzzadó, nedves szirmokkal. Aprót rezdült, amint Krisztina a számhoz ért.
- A szebbik végét rád hagyom - sóhajtotta - most nekem nyalva jobb.
- A fürdés után kicsit nehezen nedvesedik a pinám, de ez - hajolt a meredezőm fölé - ez mindig kéznél van...
Előbb csak a nyelve végével érintette meg.
Aztán bő nyállal nyalta körül.
- Azt akartad mondani, hogy nyelvnél... - rázkódott a kuncogástól a punci az arcom felett.
Átölelve a csípőjét, csak egy pillanatra toltam el. Épp akkor, amikor Kriszti karja Erzsi dereka felé nyúlt.
- Nem lesünk! Nyalunk! - fordult vissza - de nyalunk ám, mégpedig milyen...jól... Nagyon jól...Nyalsz. Kriszti, te vagy az?
A farkam tövén a golyók majd szétpattantak bennük feszülő nyomástól. Bunkós vége Erzsi szájában ki-be járt. Nyelvcsapásaimtól megáradt, kinyílt, remeget Krisztina vulvája. Megőrjített az illatával.
- Nőnek...még...segget... nem nyaltam. Így... Gyere belém jobban! - markolt a hajamba - Ez az! Így akarom... - sóhajtott - a másik kedvesednél majd én helyettesítelek - markolta meg és tárta széjjelebb Erzsébet csábító gömbjeit.
- Nyaljál, nyaljál! Mindjárt OTT vagyok - cuppantott vissza a lőcsömről - Kriszti, te ezt a technikát ettől a Farok Feritől tanultad? Úgy csinálod... Akár csak ő!
A szája újra megtalált. Testem hídba feszült, átfordult rajtam. Mellemen Kriszti körmei vontak édes-fájdalmas barázdát.
Szorosan font körül, köröttünk izzott, zihált a levegő. A lábamból kiszaladt a vér, ágyékomban dobolt, feszült a kéj.
És akkor elért!
Messze, magas záporban hullt vissza, sűrű, nehéz cseppekben.
- Nézd! Igazi gecieső...
- Egy lóban sem lehet kevesebb!
- Most legalább előjött az igazi természeted Kedves - csókolt szájon Kriszti.
- Igen nagyon látványos volt, és neked - ölelte vissza Krisztina Erzsi derekát - és neked, gondolom, kicsit korai.
- Igen, jól érzed... Közös barátunk kissé hamar volt nekem. És most a fasz-szopás után nekem is jól jön a változatosság!
Elképedve néztem őket.
A két kedvesemet, akiket úgy kellet rávennem, hogy itt legyenek! Különösen Krisztit, aki macskatestével most Erzsire fonódott, arca eltűnt a lágyívű combok között. Csillogó szemmel fedezték fel egymást: hajuk kócolódott a selymes szeméremdombokon. Kezükkel tárták fel, csókokkal találták meg testük titkos zugait. Mély sóhajok, apró sikolyok vitték őket tőlem egyre messzebb és tovább!
A gyertyák halvány fényében szelíd hullámzásuk olyan volt, mint egy elfeledett buja istenségé, aki azért jött, hogy táncával elcsábítson, s magával ragadjon a vágy sötét és kárhozott útjaira, ahonnan már nincs visszatérés.
Igen, valóban nem volt visszaút: éledő tagom vérrel telt meg és megfeszült. Az ágy, a látvány úgy húzott, akár a mágnes. Odaléptem az ágyhoz, vonagló testek közé. Már nem tudom melyik volt... A két kézzel szorítottam, fogtam marokra az első gömbölyű popót - azt, amelyik a legközelebb volt - és belemélyesztettem fullánkomat. A forrón izzó pina szorosán zárt körül, zacskóimon csordult a nedve... Lökéseimtől tovább áradt, éreztem a makkom záródó, reszkető, remegő méhszájat. Aztán a másik... Az arcomhoz tolult. Nem volt fönt, nem volt lent, csak a buján nyíló szirmok az arcom előtt. A nyelvem dugtam bele! Be a vöröslő klitorisz alá. Megrészegített az illatával! A fenék két gömbje föl- lecsapódott medencém ívén. A hímvesszőm, ki- bejárt az izzó lyukban. A sperma úgy tört föl belőlem, mint egy messze szökő gejzír... De hiába fröcsköltem el! Nem volt még vége! Már szinte fájt... De farkam tovább meredt. És akkor jött a másik... Azután megint!
Mennyi idő telhetett el így?
Nem tudom.
Alulra kerültem. Ami a számon volt, most agyon gyötört farkamon táncolt tovább! Arcom úszott a punci levében, a nyelvem majd kiszakadt a helyéből. Elfúló sóhajok feszültek sikolyokká... Közöttük az én rekedt nyögéseim. A kéj gyűrűket írt ágaskodó botomon.
Egyre gyorsuló, egyre szaporább gyűrűket... A bőröm verítékben úszott.
A tudatom kikapcsolt.
Nem voltam más, csak egy vad és buja idegcsomó, aminek minden receptora az ágas hímvesszőben koncentrálódik! Fehér villanások kúsztak gerincem mentén, az agyamig. Jöttek a hullámokban feltörő orgazmusok. Újabb és újabb görcsökbe rántva ágyékom izmait. Heréim már rég kiszikkadtak. Mégis feszült és rángott, megint és megint!
Éreztél már ilyet?
Amikor már nincs emelkedés, vagy süllyedés, amikor már csak a vakító egyenes van? Egy hosszan kitartott, magas, vibráló hang... Túl az élvezet minden hullámhosszán. Túl, ahol csak lebegsz és sodródsz, és oldódsz, és megszűnsz...
Mintha nem is léteztél volna soha!
A teremtés első pillanata lehetett ilyen, amikor még nem létezett más, csak a végtelen, és az űrben majdani csillagok gigatonnái koncentrálódtak, egyetlen feszülő Akarattá!
A gyertyák leégtek. Kesernyés illatuk betöltötte a szobát.
A kazetta már régen lejárt, az óra hangosan ketyegett.
A csend hozott vissza.
A lányok átvetett combokkal hevertek kétfelől. Erzsi hónaljam árkába fúrta az arcát, úgy szuszogott, mint egy alvó kisgyerek. Kriszti felkönyökölt:
- Hadd mosakodjak én előbb! Már négy óra lenne? Nem is gondolnám - nyomott egy puszit a vállamra - mennem kell az óvodába a gyerekért... A lábam sem érzem! Micsoda menet volt... Aranyosak vagytok, mind!
- Én fel sem kelek innen többé - sóhajtott Erzsi - itt alszom el, a farkad tövén... Ráérek ám - duruzsolt a fülembe - a vasutasok sztrájkolnak, nem én... A buszom csak hat után indul!
- Jó ám a fülem! - nyílt meg a csap a fürdőszobában - hallom, hogy telhetetlen vagy!
- És reményvesztett - vigyorodtam el - azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány..?
A pöcsöm olyan volt, mint egy élettelen, nyúzott húsdarab.
- Fiú vagy! És ha megengeded, hogy megmossam a hátad, el is magyarázom neked, hogy miért...
- Na akkor... Merre van a bugyim? ... Akkor további jó magyarázást! Nekem mennem kell... Úristen! Hogy néz ki a hajam! Barátném, van egy fésűd?
- Ott...a táskámban, csak ne kelljen odamennem érte! Minden túl messze van most...
- Ez meg mi? - kattant a neszeszer zárja - Mi a csoda ez?
Kriszti széles mosollyal mutatta fel a táskában talált hatalmas vibrátort.
- Mintha nem tudnád! Ez egy magányos nő, mindig kéznél levő, hűséges barátja... Hallod? - bökte meg az oldalam - Hűséges!
- És még elem is van benne! - zümmögött fel az otromba szerkezet - ezt biztosítékként hoztad?
- Látod, én készültem, minden eshetőségre! A fésűt a másik rekeszben találod... Kriszti! Figyelsz?
- Igen! Mondjad, csak... Beleszáradt a hajamba és alig tudom...
- A ketyererét hat vagy hét éve vettem. Akkor még nem is voltam magányos, ha úgy vesszük! Az, az állat férjem, baromira megvert, amikor megtalálta...
- Téged is vert?
- Nem, csak akkor. Meg néha egyet-egyet lekevert. Tudod, azok napszemüvegben töltött borús napok... Szóval, pipa lett. De hogyan mondtam volna el, hogy nekem ő túl gyors? Te is a második menetnél vagy az "igazán igazi"! - fordult felém. Csapzott kis egerem...
- Kösz, az egeret - fanyalogtam el - a ló jobban esett volna! Ha csak ez volt a gondod, miért nem mondtad meg neki?
- Miért, miért... - visszhangzott Kriszti - Mintha az, csak úgy menne! Azért mert ő férj és nem szerető... Atya világ! Ezt is kár volt vasalnom... Különben ezt ismerem! Rádfordulnak, aztán le. Közben spriccennek egy nekik-jót, aztán hallgathatod a horkolást. Második menet? Olyan aztán nincs! Az én férjem még ott sem csókolt meg soha! De a nyakam azt kiszívta, had lássák az utcán: rajtam a védjegye. Bunkó volt, de farka az, hatalmas...
- Melyiktől nagyobb? - könyökölt fel Erzsi - figyelünk mind a ketten ám!
- A vibritől azért valamivel kisebb. De... Te ünnepelt! Most Te ezt nem hallod! Szóval rettentő volt neki! De soha nem állt fel rendesen... Mire bepiszmogta löttyedten, addigra el is folyatta... Nem csókolt picsán, de az övét sem hagyta megfogni soha! Látni is csak véletlenül láttam... Baszás? Szigorúan sötétben, szigorúan a takaró alatt!
- Az úgy tényleg csak baszás... Nekem meg a férjem szaga volt az előjáték! Hazajött, fáradtan a sörözéstől, ha szerencsém volt megpacskolta a hóna alját. De télen, abban zokniban is aludt, ami egész nap rajta volt.
- Te ezt tűrted?
- Az anyjánál laktunk...
- Akkor már értek mindent! A mama kisfia... Sziasztok! Puszi... Engedj ki légyszíves!
Kicsit szédült velem a szoba, amikor felálltam. Az ajtóban még kaptam egy búcsúpuszit: "Majd hívj föl!" - súgta a fülembe, és léptei sietve kopogtak le a lépcsőn.
A fürdőszobába mentem, felváltva eresztettem magamra a forró és a hideg vizet.
- Van itt hajszárító? - lépett be Erzsi - meg kell mosnom a hajam!
- Tessék... Megyek, töltök neked is, maradt még egy fél üveg pezsgő...
- Fuss, csak, fuss! Jövök én is mindjárt, és bekaplak! - nevetett utánam.
Az ágyon vártam rá.
- Eszméletlen egy orgia volt, de most ez a zuhany legalább annyira jól esett! - dőlt le mellém.
Csapzott haja hűvösen ért a mellemhez.
- Voltál már így?- kérdeztem
- Nem, még soha. De mindig is izgatott. Én is ezt fogom majd kérni a negyvenedik születésnapomra, ha kibírom addig... De úgysem bírom ki - kuncogott - és persze fordított lesz a felállás! Na... Ez a lepedő is kapott rendesen!
- Igen... A falnak lehetne támasztani!
- Akkor most már - nyúlt a keze az üvegért - akkor már úgy is mindegy neki... Gyere, igyál a néniből!
Hanyatt fordult, derekát, nyakát hátra feszítve, lassú sugárban öntötte az aranyszín folyadékot hatalmas mellei közé. A pezsgő apró erekben folyt csupasz testén, kis tóvá gyűlt köldökében, majd megáradt és tovább csordult.
- Na mi lesz már? - ült fel - Minden csöppért kár!
Az egyik kezében az üveget folyatva, a másik kezével fejemet fogva támasztotta hátát az ágy karfájának. Hosszú combjai közé szorította a fejem.
- Nyaljál szépen!
A rövid csiklandós szőrszálak nedves pezsgőillatot árasztottak. Egyre jobban megdöntötte az üveget, a prémje egyre jobban átázott. Az édes patak körbeölelte a rózsaszín szirmokat, s ha nyelvemmel nem nyitom szét, bizony egy csöppje sem jut beljebb. Csípőjét emeltem tenyeremmel, Éle a feneke réséhez ért. Felszisszent, ahogy mohó ujjamtól egyre tágabb lett a szoros gyűrű. Az öle ringott, lélegzete sóhajba fúlt.
Az édes pezsgő ízét lassan felváltotta a puncié...
- Mozgasd ott... - markolta meg a hajam - ott, told beljebb az ujjadat! Ez az! Gyorsabban... MÉG!
Az üres üveg koppanva gurult le az ágyról.
Péniszem duzzadni kezdett; súlyomtól köldököm alá szorult.
Hanyatt kellet fordulnom.
- Óóóó! Újra él a kisfiú? - bújt a lábam közé - Nem is tudom, a szám kíván jobban, vagy lyukam? Maradj így - pattant fel - azonnal jövök!
Egy pillant múlva ott volt megint.
Hanyatt feküdtem, ő a combomra ült.
- Rendes házigazda vagy - mutatta a vajas dobozt a kezében - ezt a hűtőben találtam. Na most jön az én játékom!
Felállt, terpeszben magasodott felém.
Előrehajolva nyitotta fel a dobozt, két ujjaival egy diónyi vajat kent farának két gömbje közé.
- Kicsit hideg - markolta meg a rudam összevajazott tenyerével - de szám meg meleg...Érzed?
Éreztem...
Tövig bólintotta dorongom, és az ettől még jobban megfeszült. Az ágyékom megrándult a gyönyörtől.
- Csináld még - súgtam rekedten - olyan finoman szopsz!
- Nem... Jobbat tudok! - nyomta kezembe a vibrátort...
Hasra fordult, combját szétfeszítve tárta fel legszemérmesebb részét.
A pici rózsás gyűrű szélén langyosan olvadt a vaj.
- Mit akarsz ezzel a vacakkal? - kapcsoltam be a szerkezetet - Mit találtál ki?
- Tedd a pinámba! - parancsolt vissza válla fölött - Úgy... Nagyon jó... Nagyon... Mutasd a lompost! - nyúlt háta a meredező botomért - No mutasd már!
Ott fogta meg, ahol a bársony bőr hátrafeszül a bíborrá lett makkról.
A vajtól kellemesen csúsztak az ujjai.
Végtelenül gyengéden szorította végét a dacos kis lyukhoz...
- Most lassan... Ó istenkém! Jaj de jó! Most lassan nyomd - fulladt el a hangja - lassan tovább!
A farkam a seggéhez feszült. A gyűrű engedett, és a faszom bőre fosztott vége szinte magától siklott beljebb. De ott megállt.
Mintha csapdába estem volna!
Az ánusz megint zárt: szorosan fogta körül makkom peremét.
Őrjítő, csodálatos érzés volt!
- Most pedig, mozgasd kedves! Mozgasd... Ez az! Úgy... Istenkém! Minden lyukam tele! Istenkém! Ha mindig így lehetne! MOZGASD! Basszál tövig! Ne sajnáld! Tömd meg a LYUKAAAAAM!!
Fojtott hangja egyre hangosabb lett. Tompora az ágyékomnak feszült, kezében remegett, pinájában rángott, zümmögött a vibrátor.
A golyóm megint farkam tövére feszült, minden erejét összeszedve, préselt a végső nagy kitörésre.
Hangosan cuppogott a lőcsöm a rá- rázúduló lökések alatt. Erzsi vinnyogott, nyögött a kéjtől...
Én sem fogtam vissza magam! Két kézzel feszítettem szét tomporát, és teljes erőmmel nyomtam, reszeltem a szoros lyukat.
Mint amikor egy acélhúr a végsőkig feszül...
Egyszerre üvöltöttünk, egyszerre élveztünk el!
A görcsös rándulásától a lőcsöm hirtelen kiszabadult: akár egy vonagló kígyó, köpködte messze, sűrű, fehér váladékát.
- Most biztos undorodsz tőlem - nézett rám Erzsi - most már többé nem akarsz majd...
- Kis buta vagy! - vontam magamhoz - kis buta... Már régen szerettelek volna megkapni. Ott is...
- Máskor szóljál! Minden lyukam a rendelkezésedre áll...
Hosszan csókoltuk meg egymást. Mindkettőnket eltöltött az édes nyugalom.
- Jó így, veled - bújt hozzám - jó, de kár hogy ritka! És már is mennem kell... Segítsek összepakolni?
- Nem kedves, egy puszi még arra a kedves kis puncidra, aztán menj, mert elmegy a buszod!
Mélyen szívtam magamba kesernyés bodzaillatát.
Gyorsan mosdott, kapkodva öltözött. Sietve ment el.
A vibrátorát később az ágy mögött találtam meg.
Villanyt kapcsoltam.
A szoba elárvult és üres volt nélkülük. Mégis valami más, szelíd, boldog érzés fogott el... Nem a vágyé de nem is a szomorúságé. Igen... Talán megvetsz ezért! De mégis...és ne csodálkozz ezen! Gazdagabb, több lettem. Mert mindenen túl, olyan ajándékot kaptam, amit ritkán:
A tiszta szeretetét.
